Tehetséggondozásért kapott díjat

Papp Géza közel három évtizede erősíti az építészeti szakmai oktatás területét a kecskeméti Gáspár-szakközépiskolában. A diákok körében is népszerű tanár vehette át 2014-ben a Városi Tehetségdíjat, melyet a szakmai munkája során, a tehetséggondozásban elért eredményei alapján ítéltek meg számára.

– Meglepődött, hogy a zsűri választása önre esett?

– Úgy érzem, ez a díj sokkal inkább szól az iskolánkban együttműködő kollektívának, a munkaközösségünknek, hiszen eredményeinket közösen értük el. Ennek ellenére nagy megtiszteltetésnek tartom, és bízom benne, hogy a jövőben is megfelelek majd az elvárásoknak. Életelemem a tanítás, számomra a legfontosabb, hogy a tudást jól átadjam, motiváljam a diákokat.

– Az ön gáspáros pályafutása egybeforr az intézmény magasépítő technikusi képzésével.

– Ez a 29. tanévem az iskolában. Korábban az építőiparban dolgoztam építésvezetőként, de mindig is szerettem volna tanítani, de továbbtanuláskor szüleim, tanáraim lebeszéltek róla. Valahogy mindig éreztem, később tudatosan is vallottam a régi szállóigét, hogy „a tanítás a szeretet egyik módja.” Ma, visszatekintve, azt is látom, hogy ezzel maradtam leginkább adósa a tanítványaimnak. Amikor 30 éve beindult a technikusi képzés, jelentkeztem, és felvettek. Azóta az építőipari szakma területen több tantárgyat is tanítok, például magasépítéstant, műszaki rajzot, statikát, geodéziát, szilárdságtant építésszervezési ismereteket. Ezer órában tanítjuk a szakmai anyagot a 9-12. évfolyamokon, és ma már az építészeti alapismeretekből is érettségi vizsgát tehetnek a diákok, mely nagy előrelépésnek számít.

– A szakmai elismerést a tehetséggondozás terén elért eredményei alapján ítélték oda. Mit tart a legnagyobb sikernek?

– A versenyek csak visszajelzések arra, hogy jó úton haladunk, és nagyon nagy megerősítés a diákoknak, hogy saját szakmájukban lehetnek eredményesek. Az elmúlt 30 évben számos diákunk jutott be az ország első tíz legjobbja közé, mely, mint arra már utaltam, a felkészítő tanárok közös munkájának eredménye. Több nemzetközi megmérettetésen is kiválóan szerepeltek tanítványaink. A versenyeredmények mellett azonban nagyon büszkék vagyok minden olyan diákunkra, akik ma már az ország különböző pontjain megállják a helyüket az építőiparban. Van, aki technikusi képesítéssel, öt év gyakorlat után építésvezetőként dolgozik, de többen főiskolai, egyetemi diplomával mérnökként, szakértőként öregbítik hírnevünket.

– Mit tart legfontosabbnak a tehetséggondozásban?

– Észre kell venni a diák képességét. El kell vele hitetni, hogy alkalmas rá, hogy kimagasló eredményt érjen el. Biztatni kell és vele együtt örülni. Nagyon sok múlik a jó tanár-diák kapcsolaton, és a jó osztályközösségen.

– A szakma mennyit változott az elmúlt három évtizedben?

– A képzéseink során régen és ma is az a cél, hogy a tanulókat felkészítsük az építőipari szakmákra. Természetesen minden állandóan változik, az építőanyagok és az építési technológia is. Minden sokkal korszerűbbé vált.

– Ön hogyan tud lépést tartani a technikai vívmányokkal?

– Folyamatosan képzem magam, az internet hatalmas segítséget nyújt ebben. Szakmai fórumokra is járunk, és a diákokkal gyakran megyünk építkezésekre.

– Az építőipar hanyatlása mennyire szegi kedvét a jelentkezőknek?

– Érezhető az érdeklődés csökkenése, ugyanakkor, akik hozzánk jelentkeznek, azokkal szeretnénk megszerettetni ezt a csodálatos szakmát. Az építőiparban viszont nem csökken a kereslet a jó szakemberek iránt, sőt a fizikai szakmákból, mint például az ács vagy a kőműves, országos hiány mutatkozik. De jó építés-termelés irányítóra is mindenhol szükség van, így akik nálunk végeznek, jó eséllyel lépnek a munkaerő-piacra.